1. kötet- Kezdet
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor... És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úhgy éreztem, muszály lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Össszevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki.
Kardos felemelte a következőt.
- Felmayer!
Dávid az állát vakargatva ment ki a tanári asztalhoz.
- Felmayer, mégis hogy gondoltad, hogy a helyesírásjegyet egy wordbe begépelt és ezáltal ki is javított, kinyomtatott dolgozaton értékelni fogom?
- Kézzel kellett volna írni? - döbbent le Dávid. Na erre mindenkiből kitört a röhögés.
- Esetleg - bólintott a tanár.
- De hát ez a 21. század! - tárta szét a karját Dave.
- Valóban. Ez pedig egy 21. századi egyes!
Vladár tovább osztogatta a rajzokat és a jegyeket, aztán felszólította Dávidot.
- Felmayer!
- Igen, tanár úr?
- Elmondanád, hogy a rajzodon mi ez a sötét folt? - mutatta fel a lapot. A fél gyümölcstálat kitakarta egy kerek satírozás.
- Az Gábor feje - közölte. - Nem láttam tőle rendesen!
Mindenkiből kitört a röhögés.
A színpadon éppen Kinga üvöltött tisztán artikulálva, amitől Virág felriadt.
- Ez már Petőfi? - biccentett a színpadon álló Kinga felé. Arnold előrehajolt, hogy rálásson Virágra, és lesajnálóan megrázta a fejét.
- Ez október 23.
- Na és? - pislogott Virág.
- Aludj vissza, majd március 15-én felkeltünk és akkor képben leszel.
- "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" - kezdte. (...) Kardos megismételte az idézetet, és felszólította Dávidot.
- Öhm - vakarta meg az állát Dave. - A pótvizsgaterem ajtaja feletti kiírás? - tippelt, mire hangosan felnevettünk.
- Nem Felmayer, ez nem talált, de úgy érzem, azt a kiírást is lesz alkalmad olvasgatni - rázta meg a fejét Kardos.
– Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvetlenül megfordult. – Négy percet késtél.
– Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.
– Tudom, hogy az édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.
– Valóban, de előttünk lerobbant egy busz.