3. kötet- Egyedül
- Üdvözlök mindenkit a tizedik évfolyamon - húzta ki az ofő a zsebéből a kis beszédet, amit nekünk írt. Sajna tovább nem olvashatta, mert Ricsi egy hangos "Üdv!" kiáltással, fél kezét felemelve intett az ofőnek, mire a teremben kitört a röhögés.
Csengetéskor a labor másik ajtaján (a tanári asztal mögötti titkos ajtó, a suliban terjengő pletykák szerint Gondos ott kísérletezi ki magának a lángvörös hajszíneit) belépett a tanárnő. (...)
- Felmayer, jelents! - szólt rá Dave-re.
Dave komótosan feltápászkodott, és körbenézett.
- Tanárnőnek jelentem, minden rendben - forgolódott.
- Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?
- Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.
Szinte mindenki elnevette magát. Gondos nem.
- Pete Wentz.
Virág vigyorogva bólogatott, közben Ricsi és Dave is felé dobott egy alufólia labdát.
- Hogy lehet egy hajó neve Pete Wentz? Ez kész - röhögte ki Zsolti.
(...)
- A következő: Olivér.
- Kinga - szóltam automatikusan. Az ofő kérdőn nézett Kingára, aki határozottan bólintott.
- Ki a bánat az az Olivér? - kérdezte Dave.
- A barátom - mondta.
A fiúk gúnyosan "húúúú"-ztak egyet, mire Kinga dühösen magyarázni kezdte, hogy ez igenis komoly dolog, és Olivér a legjobb lovaspólós, és a lovastábor és blablabla.
- Hé, Kingának van barátja, Telivér. Muhahha - ordította Zsolti.
(...)
- Nos - emelte fel az ofő a maradék lapok egyikét. Tartott egy kis szünetet, aztán összeráncolt szemöldökkel megszólalt. - Reni.
- Igen? - kérdeztem.
- Nem, úgy értem, ez szerepel a papíron.
- Ó - bólintottam döbbenten. (...)
- Biztos Reni írta - kiáltotta Dave.
- Én most voltam, ha figyeltél volna - válaszoltam. - És egyébként is, nem adnám a hajómnak a saját nevem.
- Én igen - kontrázott Dave, mire egy csomóan elnevették magukat.
(...)
- Az enyém - emelte fel a kezét végül Arnold, mire az egész teremben csönd lett.
- Értem - biccentett az ofő.
Igen jó hangulatban telt a nap, főleg, mert Gazdag tanárnő hiányzott, emiatt matekra az ofő jött helyettesíteni. Zsolti, amikor meglátta Hallert, önkívületi állapotban üvöltötte, hogy "Igeeeeeeen!!!", amitől az ofő kissé megijedt.
- Rendben Zsolt, azért nyugodj meg, a tanárnő holnap már lesz.
- Neeeeeeeem - váltott át automatikusann Zsolti, mire felnevettünk.
- Neményi azt üzeni, hogy ma délután nem tud jönni.
- Miért nem? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Mi vagyok én, a titkárnője? Mit tudom én! Na, pontosan miért is nem jössz egész héten?
- Kinga, szállj már le róla, holnap dokihoz megy - vett a védelmébe Virág.
- Micsoda izgalmak. És? Ezen meg kéne hatódnom?
- Nem olyan dokihoz. Hanem olyanhoz! - suttogta Virág.
- Van ilyen orvos meg olyan? Virág, beszélnél érthetően? Köszönöm.
- Nődokihoz - sziszegte, és látszott rajta, hogy még kimondani is fél.
Az ezután történtek eléggé összefolynak, de megpróbálom felidézni az emlékeket. Elöl Kinga ment, még mindig Arnolddal veszekedve. Utánuk Karcsi megszeppenve, aztán Virág és én. Ahogy kiléptem, láttam, hogy a suli előtt áll egy lány. Még gondoltam is magamban, biztos egy felsőbb évest vár, mert idősebbnek tűnt nálunk. Hosszú, (festett) szőke haja középen elválasztva, néhány tincse pink színűre színezve. Szeme füstösen feketére festve, ami elég szépen kiemeli a kék színét. Kinézete extravagáns, de mégis állati menő. Ujjatlan, fehér atlétapóló (vállnál kilátszó fekete melltartópánt), kockás gatya, bakancs. Nyakán, karján millió ékszer, orrában kis kőpiercing. Kábé minta Avril Lavigne és Gwen Stefani egyvelege lenne. Mindannyian észrevettük, mindannyian megállapítottuk magunkban, hogy baromi menő a kinézete, és a többiek még forgolódtak kicsit, hogy vajon kire várhat, amikor én már nagyon-nagyon rosszat sejtve lehunytam a szemem. Kire várhat egy divatpunk lány a suli előtt?
Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. (..) Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam a szemem levenni róluk. A látvány sokkolt, minden eneriámmal azon voltam, hogy akkor fulladjak meg, miután elmentek.
- Angol próza - csapta össze a tenyerét - Nagy, befejeznéd az evést?
- Tanár úr, megszárad a kakaós csigám! - mondta Zsolti teli szájjal.
- Elteszed!
- Még egy hari!
- Még egy, de aztán elteszed! - rázta a fejét Kardos hitetlenkedve.
Zsolti egy másodperc alatt végiggondolta az egészet, szerintem elképzelte a megszáradt szélű csigát, így inkább úgy döntött, hogy egy harapással megeszi. Elképesztő, sikerült az egészet begyűrnie, bár néhol kilógott, ott még az ujjával megpróbálta benyomkodni a szájába. A fiúk szakadtak a röhögéstől, Kardos döbbenten nézte, Kinga pedig a fejét rázva közölte, hogy "ez eszméletlenül undorító". Mivel Zsolti nem bírta becsukni a száját, Kardos kiküldte a teremből, hogy egye meg, nyelje le vagy köpje ki.
- Érdekes, mennyi szülői kikérő került elő már a 10/b-ből. Edzés, orvos, hegedűverseny...
- Hegedűverseny? - kérdeztem csodálkozva.
- Igen. Nagy Zsolt hegedül, nem?
- De! Igazi virtuóz - bólogattam, és alig tudtam visszatartani a nevetést. Ki talál ki ekkora hülyeséget?
- Reni!!!! - kiáltotta Virág olyan szomorúan, hogy egy pillanatra meghűlt bennem a vér. - Megtörtént, amitől a legjobban rettegtem! - mondta, én pedig összeráncoltam a szemöldököm.
- Pete Wentz a városban volt, és nem tudtál róla, mert nem volt elérhető a Twitter? - kérdeztem, mert azt hiszem, ez Virág legnagyobb félelme.
- Nem, nem ez, a másik - szipogta.
- Ó! - gondolkoztam. - Neee! Találkoztál végre AFC Tomival, és nem adott autogramot?
- Nem, nem - vágott közbe.
- Hát, izé. Akkor nem tudom - szóltam furán. Virágnak ezek a félelmei, nem tippeltem tovább.
- Szemüveges let-tem brühü! - zokogta, én meg ösztönösen a szám elé kaptam a kezem.
- Nee!
- De igen! Fúj! Most hogy nézek ki? Váááááááá!
- Jé, Emó hemüveges! - fedezte fel Zsolti, mire mindenki észrevette. Szegény Virág zavartan ácsorgott egyik lábáról a másikra, és látszott rajta, hogy rém kellemetlenül érzi magát.
- Úgy utálom! - szomorkodott Virág.
- Nem gáz, olyan, mintha eddig is hordtad volna - gondolkozott Ricsi.
- Ugye? Szerintem is - fordultam felé bólogatva.
Igazából jól elbeszélgettünk Virág szemüvegéről, egészen addig, amíg Kardos össze nem csapta a tenyerét és egy határozott "Elég legyen" kiáltással el nem hallgattatott minket.
- Virág, valóban csodaszép a szemüveged, jól is áll, de tudod, mi lenne az igazán nagyszerű? - kérdezte Kardos erőltetetten kedves hangsúllyal.
- Más színben esetleg? - kérdezett vissza Virág, még mindig a szemüvegén agyalva. Kardos két ujjával megmasszírozta az orrnyergét, és csak a fejét rázta.
- Vagy ha például ELEMEZNÉD A VERSET!!!! - üvöltötte, Virág pedig ösztönösen hátrált egy lépést.
- Juj, elnézést, máris - bólintott, aztán mégis megakadt. - Melyik verset?
- Emó, jön Dóri - nézett Dave a távolba. Virág azonnal el is köszönt tőlünk, és Dorián elé futott, hogy aztán együtt menjenek be a suliba.
- Gyerekek - legyintett Kinga lenézően.
- Na, mert Telivérrel olyan komoly a dolog - gúnyolódott Zsolti.
- Igenis, komoly! - húzta ki magát Kinga büszkén.
- Ja, gondolom. Milyen, ha elhív kajálni? Megbeszélitek, hogy este nyolc. Mindketten leültök a gép elé egy tányérral, és a skype-on megeszitek... - magyarázta, mire Cortez, Dave és Ricsi elröhögte magát. Kinga feje meg vörösödött.