4. kötet- Barátok

- Kivel mész a farsangi bálra? - húzta össze a szemét Dorián.

- Hát, az úgy van, hogy... - dadogott Virág, én pedig idegesen bámultam a földet.

- Velem - közölte Cortez határozottan. Dorián felváltva nézett hol Cortezre, hol pedig Virágra, aki először értetlenül bámult, majd mikor leesett neki, bizonytalanul elmosolyodott.

- Ó. Hát - nevetett kínosan Dorián. - Akkor mindegy.

- Szerintem is - biccentett Cortez. (...) Virág hatalmasat sóhajtva Cortez felé fordult.

- Azta. Nagyon kösz.

Addigra Viki is odaállt hozzánk, és kérdőn figyelte a párbeszédet.

- Nincs mit - vonta meg a vállát Cortez.

- Na és tényleg elmész vele, vagy megint csak játszod a hőst? - szólalt meg hirtelen Arnold. Amúgy is baromi hideg volt, de az ő párbeszédüktől még jobban megfagyott körülöttünk a levegő. Cortez biztosította Virágot (anélkül, hogy Arnoldra nézett volna), hogy elkíséri pénteken, mire Virág ugrándozott örömében. :)

- Zsolti, megtennéd, hogy elteszed a... komplett ebédedet? - nézett furcsán. Megértettem a döbbenetét. Mi, többiek, visszafojtott nevetéssel néztük, ahogyan Zsolti leteszi a villáját(!). 

- Tanárnő, ez szigorú diéta, a személyi edzőm írta elő, hogy pontosan most kell megennem - közölte.

- Igazán? - kérdezte a tanárnő, és alig bírta visszatartani a nevetést.

- Igen.

- És megoldható lenne, hogy esetleg szünetben fejezd be? 

- Nem tudom. Addigra kihűl a hús, és meg kell melegíttetnem a büfében. Megkérdezhetem a személyi edzőmet, mit gondol erről?

- Eszedbe ne jusson telefonálni az órámon! - förmedt rá Farkas.

- Nem, szerencsére ő is itt van - legyintett Zsolti, és Dave felé fordult, aki a telefonjában nézett valami táblázatot. - Jó, ha szünetben eszem meg?

- Jó, legyen. De akkor az ötödik órában eszed meg a halas szendvicset - biccentett Dave.

Mindenkiből kitört a nevetés, miután kiderült, hogy Dave már nemcsak menedzser, de személyi edző is egyben. :) Zsolti elpakolta az ételhordóját (fura dolgokkal járnak suliba, az biztos), aztán folytathattuk az órát.

Aztán amikor felajánlottam, hogy segítek bármiben, anyu lehajtotta a laptop fedelét, és gyanakodva méregetett.

- El szeretnél menni valahova... - találgatott.

- Nem, dehogy - ráztam meg a fejem felháborodottan, mert hát ez úgy tűnt, mintha titkolnivalóm lenne, azért ajánlom fel a segítségem. Várjunk csak. Pont erről volt szó, úgyhogy inkább lesütöttem a szemem.

- Cortezzel van baj... - próbálkozott tovább.

- Nem, tényleg nem.

- Akkor - töprengett anyu, aztán mérges lett. Rájött. - Csütörtök van. Rajzóra!

- Ööö. Igen - biccentettem a szám szélét rágva.

- Ne mondd, hogy kaptál egy egyest! - hüledezett anyu. Nem mondtam.

- Kettőt - vallottam be, és igyekeztem felkészülni arra a hangterjedelemre, ami anyuból készült kitörni. Először csak kiabált, aztán már visított, végül már csak a denevérekkel tudott volna kommunikálni, úgyhogy csak hallgattam, és folyamatosan lefelé néztem, hogy legalább a szemrehányó tekintetet elkerüljem.

 

- Kérem - nyúlt Gazdag Zsolti felé, aki a tenyerében összegyűrte az apró lapot.

- Tessék - nyújtotta Zsolti a dolgozatát, mire a tanárnő dühösen megrázta a fejét.

- Nem azt. A kis papírt!

Elfehéredve néztem Zsoltira. Ha odaadja a puskám, akkor én is egyest kapok! Nem kaphatok egyest, majdnem az egyetlen vagyok, aki megtanulta!!!

- Milyen papírt? - pislogott értetlenül Zsolti, és óvatosan felém nézett. Én totál elkeseredetten figyeltem a jelenetet, és próbáltam lélekben felkészíteni magam egy matek egyesre.

- Azt, ami a kezedben van!

- Ja, ezt - bólintott Zsolti, aztán hirtelen átfutott az arcán némi mérlegelés, végül vállat vont, és... és bekapta a kis papírt. Gyors szájmozgással összerágta, aztán nyelt egy hatalmasat. Én még akkor is döbbenten meredtem rá, amikor a többiekből kitört a röhögés. A tanárnő pislogás nélkül nézte Zsoltit, azt hiszem, hirtelen nem találta a szavakat.

- Megjöttünk! - kiáltottam.

Természetesen anyuék azonnal felpattantak, és a jól betanult "mit akarsz a lányomtól?" nézéssel méregették Petit. Miután túl voltak a kézfogáson (röntgenszemük azonnal kiszúrta a fekete körömlakkot), feltettek pár kérdést Petinek. Normál esetben én ilyen "hogy megy a suli?" "milyen a tizenegyedik?", "hogy jössz ki az osztálytársakkal?" kérdésekre számítottam. De a szüleim ritkán tartoznak a "normál" kategóriába, úgyhogy szegény Peti kapott pár keresztkérdést, mint pl. "dohányzol?" , "tagja vagy bármilyen szektának?" (???) , "hogyan jellemeznéd magad?". Rém ciki volt az egész, de komolyan, le a kalappal Peti előtt, tök lazán vette az akadályokat, és intelligensen meg szimpatikusan válaszolt. Anyu egyszer el is mosolyodott, úgyhogy tudtam, nagyjából áldásukat adják a barátságunkra.

 

- Nagy Zsolt, először is ne üvölts! - szólt rá az ofő. - Másodszor, valóban papírt ettél Gazdag tanárnő óráján? 

- Ez a fogyókúra kikészít - vonogatta a vállát Zsolti, és összeröhögött a többiekkel.

 

Tesi után kifáradva (békaugrálás, te jó ég) mentünk fel a suliboxunkhoz Virággal, és szomorúan láttam, hogy nem nőtt a post-it lapjaim száma. Továbbra is három volt, Virágtól, Zsáktól és Karcsitól. Virágnak pedig kettő. Egy tőlem, egy pedig fordított "R" betű aláírással.

- Az ki? - csodálkoztam.

- Csak egy rajzszakkörös - legyintett Virág, és úgy láttam, elvörösödött. Nem is említette, hogy van valaki rajzon, akivel jóban van. :)

Cortez - Just leave me alone (állapota elfoglalt). Minden mindegy alapon rákattintottam. Másolom:

Reni üzenete: Itt vagy?

Pár másodperc múlva villogni kezdett az ablaka.

Cortez üzenete: Tudsz olvasni?

Reni üzenete: Igen :(

Cortez üzenete: Jó. Akkor kopizd be a kiírásomat egy fordítóba, hátha megérted.

Cortez kijelentkezett.

Az érkezésünkre a színpadon lévő Ricsi azonnal felfigyelt, a basszgitárjával odament Cortezhez, és valamit a fülébe súgott. Cortez felénk fordult, pár pillanatig csak nézett, végül elmosolyodott. A fejével biccentett, mire odaverekedtem magam a színpad elé. Zsolti, Ricsi és Viki tovább adták a zenei alapot, amíg Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.

- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.

- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé. COrtez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.

- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.

Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit adott a homlokomra. A döbbenettől teljesen lefagytam, aztán hátratántorodtam, és beleütköztem Virágba.

(...)

Felcsendült az Oasis-tól a Wonderwall, én pedig megfordultam. Cortez a színpadon állt, középen, a mikrofonja sokkal magasabbra volt állítva (mint Liamnek), és behunyt szemmel, felfelé tartott fejjel énekelt. Csak egy résznél nyitotta ki a szemét. "...And after all, You're my wonderwall". És rám nézett. Pont rám. No comment. 

 

- Tegnap este kerestelek msn-en, megakadtam a zeneajánlóval - kezdtem, miközben beszálltunk apu kocsijába.

- Jaa, izé - vakargatta a homlokát. - Megsétáltattam R. P-t, aztán tévéztem - vonogatta a vállát, én pedig automatikusan megcsóváltam a fejem. Megint átnevezte  a kiskutyáját.

- R.P.? - tűnődtem. - Már megint Robert Pattinson mánia? - mosolyodtam el.

- Ühüm - bólogatott Virág elvörösödve.